Szeplős fogantatás a Hajdú-Bétnél
A Hajdú-Bét egyik leányvállalatából egy év alatt 3,1 milliárd forintot vontak ki az elszámoltatási kormánybiztos jelentése szerint. Az ügyben 2007-ben feljelentést tett egy hitelező is, 2009-ben a nyomozást is elrendelték, ám a nyomozó hatóság szerint a vagyonkimentés során nem történt bűncselekmény.
A Hajdú-Bét csődje nem az égből pottyant, s ütött rajta a pórul járt libatenyésztőkön. A mostanáig még nyilvánosságot nem kapott részletek szerint a baromfivállalat emberei már 2003 őszén azon munkálkodtak, hogy a gyáróriás huszonhét ingatlanjának tulajdoni lapjáról lekerüljenek az esetleges eladást, átruházást megnehezítő bejegyzések, korlátozó tilalmak. Ezek azért kerültek a tulajdoni lapokra, mert az állam még a kilencvenes években másfél milliárd forintos vissza nem térítendő támogatást adott a Hajdú-Bétnek, s cserébe a cégnek bizonyos kötelezettségeket kellett vállalnia.
A támogatást ugyan nem az új tulajdonos kapta (a Wallis csak 1999-ben vásárolta meg a Hajdú-Bétet), ám ezek a „szeplők” nyilvánvalóan csökkentették a Hajdú-Bét-ingatlanok forgalomképességét. Mi célt szolgált ez a „szeplőtelenítés”, ha egyébként a Hajdú-Bét nem volt csődben? A libákat átvették, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, csak éppen nem fizették ki. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság erős hitelezői nyomásra 2003. december 12-én felszámolást rendelt el, ám a végzést a cég tulajdonosai azzal fellebbezték meg, hogy a Hajdú-Bét nincs csődhelyzetben.
Majd – mint tudjuk – másfél hónap múlva maga kérte a felszámolását. A két időpont között csupán annyi történt, hogy a cég vagyona legkevesebb 3,3 milliárd forinttal megfogyatkozott. (Az ingatlanokat 2,7 milliárd forintért értékesítették, a bíróság szerint áron alul, ezért évekkel később még hatszázmillió forintot vissza kellett fizetnie a zálogjogát érvényesítő banknak – a szerk.)
Előtte, vagyis 2003 őszén, amikor a libatenyésztőknek már hatmilliárd forinttal tartoztak, sok jel utal rá, hogy a Hajdú-Bétnél már a csőd levezénylésére – s ennek részeként a vagyon megkurtítására – készültek. Ennek egyik állomása volt, hogy a 2003. novemberi közgyűlésen a Hajdú-Bét két főtulajdonosa – a Wallis és az adóoptimalizálásra alapított ciprusi Vitonas – még a szavazatok 95,4 százalékával rendelkezett. A 2004. január 22-i, a Hajdú-Bét önfelszámolásáról döntő közgyűlésen azonban a részvénycsomag tekintetében már csupán 66,4 százaléka volt a Wallis–Vitonas páros tulajdonában.
Az történt, hogy az egyik törperészvényes, a szintén Wallis érdekeltségű Rába Holding Cyprus – az akkor éppen majd nyolcmilliárdos hiteltartozással és csaknem 17 milliárdos hitelezői követeléssel bíró cégben jó üzletet látva – „bevásárolt”, és az összes részvény 16,5 százalékát megszerezte. Igazán életszerű, hogy a tulajdonszerzéssel a csőd kellős közepén a több mint húszmilliárdos kötelezettség egyhatodára igényt formált egy addigi kisrészvényes.
A Hajdú-Bét a cég önfelszámolásáról döntő január 22-i közgyűlésén egyébként a Bajnai Gordon vezérigazgatta Wallis Rt.-nek – függetlenül attól, hogy a részvények egy jelentős részétől korábban megszabadultak – közvetlen és közvetett formában még 82,98 százalékos szavazati aránya volt. Tehát akár felmerülhetett volna a felszámolási bíróság részéről a főtulajdonosok egyetemleges felelőssége és kötelezettségvállalása is, de nem merült fel. Mint tegnap megírtuk, ezt a nyomozó hatóság sem vetette fel.
Érdekes vagyonmozgások azonban már jóval korábban, 2002-ben is történtek a Hajdú-Bétnél, illetve leányvállalatánál. Ezek közül egy az elszámoltatási kormánybiztos jelentése szerint törvénysértést is felvetett. A Hajdú-Bét Rt. még 2002 áprilisában vásárolta meg 360 millió forintért a Novofarm Rt.-t (a cégnél egyébként 72 millió forint vagyont mért fel a régi tulajdonos átvilágítása), majd 19 nappal később a megvásárolt céget már csak százmillió forintért apportálta be a szintén százszázalékos tulajdonában lévő Pannon Liver Kft.-be. A beapportált vagyont még ugyanebben az évben értékvesztésként leírták, a Hajdú-Bétnél maradó 260 millió forintot pedig veszteségként könyvelték el.
„A pénzkivonások folytatódtak a Novofarm Rt.-nél – írta az elszámoltatási kormánybiztos –, 2002. július 31-i teljesítéssel a Hajdú-Bét Rt. a Novofarm Rt. teljes vagyonát bruttó 837,5 millió forintért megvásárolta. Ha ragaszkodunk az adó- és számvitelről szóló törvényekhez, akkor azt kell feltételezni, hogy a Novofarm Rt. ingatlanvagyonát kétszer adták el. A fent említett vagyoneladási számlák kiegyenlítése után ugyanis 2002. augusztus 31-én keltezett adásvételi szerződésben a Novofarm Rt. ingatlanjait 507 millió forint nettó értéken ismét megvásárolta a Hajdú-Bét.”
E meglehetősen kusza és bonyolult műveletek kapcsán csöppet sem csodálkozunk, hogy a Novofarm 2002-es mérlegét a független könyvvizsgáló nem fogadta el, azaz nem hitelesítette, és a cég további működését sem tartotta biztosítottnak, miután a fizetőképesség nem volt látható. A leányvállalatnál ugyanis mínusz 191 millió forint saját tőkét mutattak ki, 2003 nyarán pedig az adóhivatal állapított meg 192 millió forint adóhátralékot.
Megjegyezzük, hogy a Wallis, akárcsak a Hajdú-Bétnél, a Novofarm Rt.-nél is közvetlen irányítást gyakorolt. Nem felel meg tehát a valóságnak Bajnai Gordon állítása, hogy mit sem tudott a Hajdú-Bét dolgairól, mert a közvetlen irányítás gyakorlatilag az operatív irányításnak felel meg.
Ezt támasztják alá azok a tanúmeghallgatások is, amelyekre a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozása során került sor, s amelyeken a Hajdú-Bét egykori vezetői egybehangzóan azt állították, hogy a cégnél meghozott döntésekre központi utasítást kaptak.
Például Thaiföldről 339 tonna csirkehús importjára, miközben a madárinfluenza Ázsiában már pusztított, és a főállatorvosnak is szavatossági kifogásai voltak a szállítmánynál. A magyar gazdákkal – az elszámoltatási kormánybiztos szerint – ekkor már úgy kötötték meg a neveltetési szerződéseket, hogy tudták, nincs fedezet a kifizetésükre. Volt félmillió darab saját szárnyasa is a társaságnak, de ennek a harminc százaléka etetés hiányában elhullott, a hűtőház pedig – ahova betárolták a vágott szárnyasokat – „véletlenül” kigyulladt. Még ezt is tetézte, hogy a libatenyésztőkkel 420 forintos kilónkénti áron szerződtek, de 2003. augusztus 1-jén a Nyírségi Szárnyas Kft.-vel úgy állapodtak meg, hogy kilónként csupán 310 forintot kell fizetni a libákért.
Az elszámoltatási kormánybiztos jelentése szerint a Hajdú-Bét leányvállalatánál, a Novofarmnál 2003. január 1-jétől 2004. január 21-ig 3,1 milliárd forintot vontak ki a tulajdonosok és a vezetők az irányítás közvetlen befolyásolásával. Az egyik hitelező emiatt feljelentést is tett 2007 februárjában. A nyomozást 2009-ben rendelték el hűtlen kezelés és csődbűntett gyanújával, majd 2010 őszén szüntették meg. A határozat szerint nem történt bűncselekmény.
Elektronikus hajdú-bétes panaszkönyv
Külön levelezési címet hozott létre a Hajdú-Bét-ügy kapcsán jelentősen megnövekedett bejelentésekre és panaszokra tekintettel a Vidékfejlesztési Minisztérium – közölte a távirati iroda. A kiadott közlemény szerint kérik az érintetteket, bejelentéseiket a hajdubet@vm.gov.hu elektronikus levelezési címre küldjék. Emlékeztetnek arra, hogy a kormány április végi döntése alapján a szaktárca május 7-én ült tárgyalóasztalhoz az ország egykori legnagyobb baromfi- és víziszárnyas-feldolgozó vállalatának károsultjaival. A jogszabályi háttér megteremtését követően várhatóan a nyár elején megkezdődhet a Hajdú-Bét-ügyben kárt szenvedett baromfitenyésztőknek szánt mintegy kétszázmillió forint kiutalása.
(JZS)