Sarkosan fogalmazva

Az elbizakodottság igazán jellemző itt, a sérthetetlenség hamis tudata, a pozíció és a vagyon gőgje. Persze a negyedmilliárd aprópénz a paksi szocialista energiaszakértő hatmilliárdjához képest, és az aprópénzt nem számoljuk. Ezek a mosolygós, jól táplált emberek tiszta véletlenségből, de teljesen önzetlenül a már nyomokban sem létező baloldaliság nevében jutottak a népmesei terült asztal közelébe. „Terülj, terülj, asztalkám!” – mondták, és úgy is lett, szigorú versenyben szerezték meg a varázsigét. A politikai álszentség és cinizmus lelepleződése érzékenyen érinti a szociális demagógia gyakorlóit, mert saját táboruk lelkes híveit is töprengésre készteti az eredeti tőkefelhalmozás számtalan bizonyítéka éppen abban a körben, amely a rezsicsökkentés és az atomenergia ártalmasságáról szónokol. Az általuk oly szívesen használt „mutyizás” és „maffia” szavak most visszatérnek a feladókhoz, keresetlenül megfogalmazott vélemények kíséretében. „Tönkretesznek minden ellenzéki megnyilvánulást szégyenletes múltjukkal” – fakadt ki cikkében a balliberális összefogás egyik publicistája, és ebben igaza van. Talán van, aki emlékszik még Kósáné Kovács Magda örökbecsű mondására: „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” Nos, a baloldal még a látszatról is megfeledkezett, nem most, hanem 1990 óta egyfolytában, 2006 óta pedig ő maga tették mindenki számára világossá, hogy a magyar nemzet sorsa cseppet sem érdekli, a „szegényekkel” való szolidaritás még nyomokban sem felfedezhető tetteiben. Az ideológiai üresség, elvtelenség és a pillanatnyi haszonszerzés vágya most is jelen van minden nyilvános megszólalásában, sajtója is egyre kétségbeesettebben hárít és vagdalkozik, pedig felváltva, sőt egyszerre antifasiszták és antikommunisták, ha a Fideszt kell gyalázni. Nagy ajándéka lenne az életünknek, ha a megújulás problémáit április hatodika után a parlamenten kívül tudnák csak egymás közt megtárgyalni, miután kifizették az összefogás pártjainak adósságait, de ennyire ne legyünk optimisták. Inkább hagyjuk, hogy ők maguk is dolgozzanak ezért, sőt amennyire lehet, segítsünk is nekik. Anyagilag mindenképpen megalapozott a jövőjük, s különben is: „Testvér, segítsd a lebukottakat!”