„Magyarország provokatív miniszterelnöke” – kezdődik az Orbán Viktorral készült interjú a Wall Street Journal című lapban. Innentől fogva az amerikai olvasó már tudja, hogyan kell helyesen értelmezni a kormányfő gondolatait. A legegyszerűbb dolog mindig azzal vádolni valakit, amit mi követtünk el. Türelmes vagyok, akár egy hittérítő, aki a számára előkészített kondér mellett is az emberevés helytelenségére hívja fel a kannibálok figyelmét.

Ilyen végtelen türelemmel olvasom a Népszavában a Kertész Ákost és Konrád Györgyöt dicsőítő sorokat, melyek gyönyörű ígérete oly csábító: „Ha jövőre szerencsénkre itt kormányváltozás lesz, minél gyorsabban szabadulni kell a szellemi türelmetlenségtől is, amely egyszínűvé erőszakolná a világot.” A Népszabadság a valódi hazaszeretetről oktat ki, végkövetkeztetése szerint „az viszont egészen bizonyos, hogyha valaki kizárólag a következetesen jobbra szavazó, heteroszexuális, családos, népben-nemzetben (földben, trafikban, bányában stb.) gondolkodó magyarok, és közülük is leginkább a férfiak nevében kormányoz, az sok mindent szerethet, de a hazát biztosan nem, hogy érdemes legyen rábízni”. A többi balliberális magyar lapban is alaposan kiosztanak minket, a 168 órában Ludassy Mária Széchenyi-díjas filozófus nyilatkozik „az önkény ideológusairól”, nehezményezve, hogy Molnár Tamás filozófusról kutatóközpontot neveztek el, holott Molnár eszmetörténészként a filozófia NB III.-as mezőnyében volt csak, a fehér jakobinizmust és a politikai katolicizmust képviselte, miközben Lukács György „nemzetközileg elismert filozófus volt”. Az is borzasztó, hogy Bíró Zoltán a rendszerváltást kutató intézet élére kerülhetett, és az ifjú filozófusok nem akarnak napi politikával foglalkozni. Csupa jóság, megértés, panasz mindenütt, ezek a magyarok képtelenek felfogni a demokrácia lényegét, önmaguk alatt vágják a fát. Vitányi Iván szerint „a Jóisten lenéz a mennyekből, és azt gondolja: nektek, magyaroknak az a bajotok, hogy nem ti építettétek ki magatoknak a demokráciát. Eddig mindig felülről csinálták a rendszert”. De majd „egy év múlva újra lehetőséget kaptok arra, hogy kiizzadjátok a magatok okos rendjét, és az a demokrácia lesz”. Fojtsuk el gúnyos kacajunkat, de azért jegyezzük meg türelmesen, hogy 2010 óta mi, provokatív magyarok éppen azon serénykedünk, hogy kiizzadjuk a magunk okos rendjét, és hazánkat felhozzuk az NB III.-ból az NB I.-be. Ezért cseréltünk edzőt és csapatot.