Sarkosan fogalmazva

2013.03.18 08:10

 

Szentmihályi Szabó Péter2013. március 18., hétfő

Zugló önkormányzata két éve indított el egy konferenciasorozatot (Zugló a nemzetért), ennek anyagából adott ki egy szép kiállítású, de igen szomorú könyvet a diktatúrák gyermekáldozatairól, az egyházüldözésekről. Ha kinyitjuk a könyvet, találunk egy térképmellékletet az 1945–1963 között Magyarországon működő internálótáborokról.

Külön színnel vannak jelölve a nyugatról, illetve keletről visszatérők számára felállított szűrőtáborok, a hatósági internáló- és munkatáborok, a hortobágyi, nagykunsági, hajdúsági kényszermunkatáborok, az ÁVH kezelésében lévő internálótábor, a börtönparancsnokságok felügyelete alá tartozó táborok és „munkahelyek”, illetve a közbiztonsági őrizet helyszínei. Sokatmondó térkép, Szombathelytől Mátészalkáig, Balassagyarmattól Bajáig bőven akadt minden megyében elég büntetőintézmény a szocializmus ellenségeinek és hozzátartozóiknak. Azt is megtanultuk, hogy minden „törvényes” volt, a visszamenőleges felelősségre vonás jogilag nem kivitelezhető, felejtsük el, hiszen a baloldal mindig jót akart, legfeljebb „túlkapások” fordultak elő. Ugyanez a helyzet az 1956-os forradalom megtorlásával kapcsolatos büntetőeljárások ügyében, nem is szólva a könyvben talált 1957-es halotti anyakönyvek hiteles másolatairól, a fiatalkorúak halálozásának oka általában lövési sérülés, elvérzés. A több millió embert szándékosan elpusztító ukrajnai éhínség Sztálin idején sem lett téma Ukrajnában, a romániai halál- és munkatáborok emléke is csak a túlélőkben él: a vörös, állami terror híre nem jutott el a Szovjetunióval rokonszenvező nyugati szocialistákhoz és szociáldemokratákhoz, hiszen ők csak a nemzeti szocializmus diktatúráját ismerték meg, méghozzá történelmi szerencséjük folytán csak néhány évig, nem pedig évtizedekig. A szomorú könyv utószavában Csaba testvér optimista: „Bármennyi szenny, mocsok van is a kinti világban, Isten minden generációt szép tiszta lappal indít. (…) A horogkereszt, a vörös csillag árnyékában felnőtt generációk gyermeki őszinteséggel indultak, és hiszem, hogy Teremtőnk a mostani kapzsi, élvhajhász bankárvilággal körülvett generációkat is bölcs szeretettel fogja új útra indítani.” Egyelőre ennek nem sok nyomát látjuk, és 1990 óta már annak is örülhetünk, ha legalább Magyarországon írni és beszélni szabad ilyesmiről. A gyermeki őszinteség azonban nem elég a terrorállamok és pártok visszatérésének megakadályozásához, hiszen ha nem vigyázunk, megint fel akarnak minket szabadítani, most éppen Európa és a demokrácia nevében. Nekik teljesen mindegy: a bankár vörös csillaggal a lehető legjobb képlet.