Megfélemlítés

Újra kísértet járja be Magyarországot, Rákosi, Gerő, Révai kísértete. Mintha megint az ötvenes években élnénk. Mostanság a balliberális ellenzék, a balos megmondóemberek ugyanazt a verbális erőszakot – fizikait még nem – alkalmazzák, mint hatvanöt évvel ezelőtt. Ellentmondást nem tűrő szavak a sajtóban, a nyilvánosság előtt, minden alapot nélkülöző vádak, amelyekre aligha lehet válaszolni, mert úgy tűnne, hogy védekezik a megvádolt. Melyek ezek a szavak akkor és most?

Gyerekkoromból emlékszem a sokunkat ért vádakra: reakciós, munkásosztály ellensége, népnyúzó, osztályidegen, osztályellenség, kizsákmányoló, valutát, aranyat rejtegető, feketéző, klerikális, kulák… Az egyik vonalas budai iskolában néhány tanár szúrós szemét és kérdéseit nem felejtem: miért nem énekelted az Internacionálét? Ki az apád? Láttunk vasárnap délelőtt a ciszterci Szent Imre-templomban. Miért húztad el a szádat, amikor a hős szovjet felszabadítóinkról beszéltem? És így tovább.

Most ez járja a kierőszakolt közbeszédben: antiszemita, holokauszt-tagadó, fasiszta, náci, horthysta, és sorolhatnánk a bélyegeket. Ezzel a szellemi közéletet béníthatják meg. Ezek veszélyes rágalombélyegek, mert ha némelyikük ok nélkül valakire ráragad, ki is írta magát a társadalomból, a közéletből, Európából. Ehhez még ott vannak „kihegyezett tollal” a liberális nyugati újságírók, akik magyarországi „zsidóüldözésről” írnak. Saját bűnös lelkiismeretüket, a faji alapon megszervezett huszadik századi népirtásukat akarják rákenni egyedüliként egy kis népre, amelynek tárgyilagos, történelmileg alapos válaszait nemigen akarják meghallani.

Magukat zsidónak valló barátaim unszoltak, hogy írjak ezekről a kérdésekről, mivel óriási veszélyt jelent ennek a témának az újbóli megjelenése. Aggódnak azért, hogy a Mazsihisz mint vallási szervezet – amelyik eddig okosan távol tartotta magát a politikától – most beszállt a kampánypolitikába, méghozzá a baloldalon. S ezzel igen sokat árt a „hétköznapi zsidóknak”, a nem politizálóknak. Így nemhogy visszaszorulna, de öngerjesztéssel felerősödhet az antiszemitizmus. Kinek az érdeke, kinek használ ez? Hogy az ország népének nem, sőt egyikünknek sem, az biztos. Persze a barátaimnak szegeztem a kérdést: miért nem ti írjátok meg az aggodalmaitokat? Azért, hangzott a válasz, mert akkor minket rekesztenek ki és átsorolnak a szélsőjobbra. Nos, így állunk. Elkezdtek félni azok, akik megszólalhatnának. Dúl a verbális háború, külföldről üzengetve, belföldről célzatosan, hogy minél rosszabb színben tüntessék fel Magyarországot. Ez a balliberális kampány végső célja? Balog Zoltán miniszter nem véletlenül mondta nemrégiben Nyírbátorban: „…a lobbicsoportok megvásárolják azokat, akik aztán az ország ellen lázítanak. Például magyarnak nevezett képviselők Brüsszelben Magyarország ellen készítenek jelentéseket.”

Mostanában egy félreérthető mondat miatt izzó légkörben keresztre szeretnék feszíteni Szakály Sándor történészt. De nekiszaladtak Schmidt Máriának, a leendő holokauszt-emlékközpont vezetőjének, akiről Karsai László történész útszéli stílusban beszélt: „holokauszttagadásáról hírhedt történész”. Mi folyik itt? Már semmi sem szent? A legpiszkosabb eszközökhöz kell nyúlni, ez lesz a baloldal választási taktikája, a Ron Werber-i stratégia? Maradjunk annyiban, a jelen helyzetben ezek az üzenetek a besározás, a fenyegetés, a félelemkeltés technikájáról szólnak. Ami aggasztó, hogy ezt az antiszemita kártyát már tavaly elővette Gerő András Romsics Ignác történésszel szemben. Akkor Gerő látványos vereséget szenvedett, mert Romsics történésztársai és tanítványai megvédték az akadémikust. Babarczy Eszter az Örülünk, Vincent? internetes blogon „aljas” támadásnak minősítette Gerő András cikkét, vagyis Romsics Ignác „leantiszemitázását”. Az Élet és Irodalomban Tamás Tibor A tűzzel játszanak című cikkében Romsics 2005-ös, antiszemitizmusról szóló konferencián elhangzott szavaira emlékeztetett: a „hazai politikában zajló folyamatokat rendkívül veszélyesnek tartja. Az utóbbi években olyan mondatok hangzanak el nyilvánosan, amelyek megengedhetetlenek. Az ország kettéosztásának tekintélyes politikai erők által követett stratégiája, a két Magyarország-felfogás szorosan összefügg az antiszemitizmus veszélyével kapcsolatban tapasztalható felelőtlenséggel”. A tűzzel játszanak, akik ezt teszik, idézi Tamás Tibor Romsics akkori szavait.

A baj az, hogy most nem fog össze az értelmiség jobbik fele, vezető történészek, hogy megvédjék alaptalanul megvádolt társaikat és tiltakozzanak az antiszemitizmus közéletben való megjelenésétől. Mi fogja vissza a felelősen gondolkodó embereket? A félelem, a liberális kiátkozás, a rágalmazás bélyege?

Az biztos, hogy az antiszemitizmus folyamatos hangoztatásával szavazatokat nem lehet nyerni, inkább veszíteni. A magyar társadalom nem vevő erre. Egyre inkább erősödik bennem az a hit, hogy az áprilisi országgyűlési választás morális szavazás lesz. S amikor döntő, életfontosságú kérdésekre kell megadni a választ, akkor a magyarok tudják, hogy mi a morál.