A fenntarthatóan fejlődő Jávor, a libaimádásáról is elhíresült korábbi miniszterelnök kampányáért felelős Karácsony, Szabó, az agrárium jövőjének őrzőangyala, az össze soha nem férhetetlen mandátumvizsgáló Szilágyi és az Apró–Gyurcsány-klán privatizációit, állami megrendeléseit, illetve állami hitelekből történő meggazdagodásának titkos bugyrait jól ismerő Vadai doktor.

Öt nagyszerű képviselő, akik szemrebbenés nélkül fordítottak hátat az országnak és szavazóiknak, miután szerintük teljesen rendjén való az, hogy a fogyasztók, a magyar emberek fizessék meg az energiaszolgáltatók különadóit. Ne azok a cégek, amelyeknek bőven van mit a tejbe aprítaniuk, hanem azok, akik közül többeknek is elviselhetetlen terhet jelent a sárga csekkek befizetése.

Jávor, Karácsony, Szabó, Szilágyi és Vadai. Mellettük azonban ne feledkezzünk el egy ugyancsak remek nevekből álló és elévülhetetlenül nagy tetteket véghezvivő brigádról sem, akik ugyan negyvennyolcan vitézkednek a parlamentben, de beazonosításukat segíti, hogy az MSZP hű szekértolói, élükön pedig Mesterházy brigadéros áll. A negyvennyolc szocialista honatyából, -anyából harmincöt arra sem vette a fáradságot, hogy megjelenjen a parlamenti patkóban, és döntést hozzon a törvény létjogosultságáról, míg tizenhárom vörösinges tartózkodott. Tartózkodott, ami ebben az esetben a nemmel ér fel. A különadók áthárításának ügyében ugyanis aligha lehet tartózkodni. Vagy mellette vagyok vagy ellene. Ha pedig a szóban forgó képviselők nem tudnak dönteni a kérdésről, akkor az országgyűlési munkára való alkalmasságuk kérdőjeleződik meg. Miért ülnek ott a történelmi falak között, és miért markolják fel a busás fizetésüket, ha nem képesek eldönteni, mi a fekete és mi a fehér?

Látnunk és értenünk kell, hogy miért hagyták cserben a szavazóikat, és úgy általában a magyar állampolgárokat. A volt LMP-s képviselők immár Bajnai Gordonnak nyalnak bő nyállal, nyelvük is elég hosszú hozzá. Dörgölőznek a ludashoz, miután ő maradt az egyetlen esélyük arra, hogy a következő négyéves parlamenti ciklusban ne valami alantas, degradáló munkát kelljen végezniük ahelyett, hogy a kényelmes képviselői székekben trónolnak remek juttatásért. A hatalom nagy úr, egyesek – például e veretes névsor – az ördögnek is eladnák a lelküket két forintért, csak hogy továbbra is hatalomban maradhassanak. Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásra. Ilyenek ők. Harminc ezüstpénzért júdáskodnak, s magasról tesznek a tisztességre, a becsületre, a szavazóikra, Magyarországra.

Jávor Benedek, Karácsony Gergely, Szabó Rebeka, Szilágyi Péter, Vadai Ágnes és a komplett MSZP. Nekik fontosabb hizlalni a saját bankszámlájukat, semmint az emberek érdekeit, boldogulását tiszteletben tartani.

Égjen a memóriánkba az ő nevük, és tartsuk számon tetteiket. Jövőre pedig az urnáknál simogassuk meg az ő okos buksijukat a szavazatainkkal, úgy számvetés, elszámoltatás gyanánt.