Ugyanezeknek a liberálisainknak eközben mi is a legnagyobb bajuk az erkölcstanbevezetésével? Hát az, hogy nyilván burkolt hittan lesz az, hogy ilyen ravasz módszerrel, észrevétlenül kever majd szenteltvizet a nebulók kólájába ez a megátalkodott keresztény kurzus. A végén még papok beszélnek majd erkölcsről a romlatlan kicsiknek...

Erre jön a segítség, ők viszont nemhogy hálásak lennének - észre sem veszik. Pedig a nagymester csapatai láthatólag elfoglalták a szülői szerveződést. Csak az lehessen etikatanár, aki házas, akinek gyereke van? Hát mije nincs éppen a katolikus papnak? Na ugye! Katolikus pap tehát a szülői szervezet szerint nem méltó arra, hogy erkölcsről beszéljen gyerekeknek, hiszen nincsen neki neje. 
Mégis mi ez, ha nem jól álcázott, ám kőkemény egyházellenes, liberális előrenyomulás az erkölcstan biztos egyháziatlanítása céljából?

Minthogy ezennel az összeesküvést akár leleplezettnek is tekinthetjük, javasoljuk a jobboldali kormánynak: ne dőljön be a trójai faló-akciónak, s udvarias mosollyal hárítsa el a szülői szervezet remek ötleteit.

Már csak azért is, mert azok elfogadása, megfontolása esetén a szélesebb közönségben is az a látszat erősödhetne meg, hogy az erkölcstan tényleg valami listázós, magánéletben turkálós, szigorú szemöldökű dolog lesz, holott, amint arról az origo cikke is beszámol, a leendő etikatanárok felkészítő órái alapján kifejezetten szórakoztató, elfogadásra, emberségességre nevelő, az életvezetést, és - tervezést segítő foglalkozásnak ígérkezik. Arra pedig elég nagy szükség van országszerte: kár lenne tönkretenni, vagy aláásni az induló képzés elfogadottságát.

Ha ugyanis sikeres lesz az oktatás, néhány év vagy évtized múlva némi „gólyanász az avaron" reményében talán a kielégületlen HÖK-ösök sem listázzák majd az elsős lányokat. Esetleg Kunhegyesen sem veszik majd le önkényuralom-ellenességre hivatkozva az önkényuralommal szembeforduló Bajcsy-Zsilinszky utcanévtábláját, s esetleg teljesen nyugodtan ki lehet venni a Btk.-ból az önkényuralmi jelképek tiltását, hiszen egyetlen, gyerekkorában erkölcsről, emberségről halló sem tűzne ki magára soha sem vörös csillagot, sem pedig horogkeresztet.

Az sem baj, ha felnőttként az erkölcsi ügyekről már az általánosban gondolkodó csak kevesebbet szemetel, nem ad hálapénzt, segít másnak, ha tud.

Aztán mondjuk majd effélékre neveli a saját gyerekét is. Ha lesz neki. Ha nem lesz, akkor meg nem lesz. Nem jár fekete pont erkölcstanból annak, akinek nincs porontya: a huszadik század egyik legnagyobb magyar írójának, a lenyűgöző erkölcsiségű Szabó Magdának például nem volt. Hoppá. Az persze méltányolható és természetes elvárás, hogy az etikaoktató erkölcsös életet éljen, ne prédikáljon vizet, miközben hektoliterszámra issza a kannás bort. Az olyan szavak viszont, amilyen a családi állapot melletti rubrikában szereplő „elvált", semmit sem mondanak egy ember erkölcsiségéről. Millió történet húzódhat meg egy ilyen szó mögött, történetek, amelyekre e két szótagból sehogy sem következtethetünk.

A gyerekcsinálástól pedig eleddig senki sem lett még automatikusan erkölcsösebb, pláne nem lett belőle jobb etikatanár. Gyereket csinálni nem valamiféle hősies, erkölcsös cselekedet.

Csak jó.