Lejáratottak

Mint láthatjuk, nagy a tét. Nem véletlenül adott Gyurcsány ultimátumot. Ő ugyan tagadja, hogy az általa megjelölt időponthoz kötött utolsó felszólítás ultimátum lenne, de valahogy mindenkinek ez az erőfitogtató szó jutott az eszébe, s mondjuk azt a kifejezést, hogy „gondolkodási idő”, sem az érintettek, sem a kívülállók nem használták még véletlenül sem. Igaz, a gondolkodást és a baloldalt egy lapon említeni sokak ízlése szerint méltatlan eljárás. Szóval az MSZP-nek és az Együtt–PM-nek ma kellene választ adnia arra, hogy hajlandók-e feladni eddigi álláspontjukat, s jobb meggyőződésük ellenére mégiscsak (valójában: megint) tárgyalóasztalhoz ülni a DK-val, jobban mondva annak vezérével, s a baloldal mind szélesebb választási összefogásáról eszmét cserélni.

A válasz elmaradása esetén Gyurcsány valami hátborzongató elszántsággal fog reagálni, mindenféle, miniszterelnöknek alkalmas személyt nevez meg. Pillanatnyilag – amikor e sorokat írom, még előtte vagyunk az ultimátum lejártának – úgy áll a helyzet, hogy az MSZP és az Együtt–PM már számtalanszor kifejtette álláspontját a baloldali összefogással és a DK azon belül lehetséges szerepével kapcsolatban, amelynek lényege, hogy a párt szavazóira szükségük van, de a pártvezérre és néhány spanjára (Vadai, Varju, Molnár) semmi, mert azok több szavazót riasztanának el, mint amennyit az összefogáshoz odacsábítanának. Nos, ez csak elmélet, amire jövő tavasszal érkezhet meg a gyakorlati cáfolat vagy megerősítés, mindenesetre Mesterházyék és Bajnaiék nem mernek kockáztatni, mert úgy ítélik meg, hogy Gyurcsány állítólagos karizmája csak szűk körben hat, viszont hatalmas tömegeket taszít. Ezzel szemben Gyurcsány arra hivatkozik, hogy röpke fél év alatt megháromszorozta-négyszerezte követői számát, hiszen tavasszal 1-2 százalékról indult, mostanra pedig eljutott 4-5 százalékig, sőt egyes méréseken még az Együtt–PM-et is megelőzte. Ám pont ez az esemény bizonyítja, hogy a DK nem a bizonytalanok közül gyűjtögeti híveit, hanem a meggyőződéses baloldaliakat szipkázza el a szövetségtől. Az MSZP és az Együtt–PM talán nem ok nélkül feltételezi, hogy a DK-hoz pártolt hívei csak átmenetileg kódorogtak el, a szavazáskor, amikor igazi tétje lesz a véleményüknek, visszatalálnak majd az eredeti nyájhoz. De ez is csak elmélet, ezért Gyurcsány joggal ágálhat azzal, hogy az ő csatlakozása az összefogáshoz megállíthatja a szövetség szavazóbázisának lemorzsolódását, amire az lehet a válasz, hogy a lehetséges növekedést meg lehetetlenné teszi.

Lejár az ultimátum, és jó választ aligha lehet adni rá, a legjobb nem törődni vele. Én magam is ennek örülnék a legjobban, jóllehet a baloldali összefogás mérete és minősége hidegen hagy, roppant mód izgat, hogy Gyurcsány kiket nevez meg miniszterelnöknek alkalmas személyek gyanánt. 2009-ben az ő utódaként rángattak elő majd egy tucat országvezető celebritást, akik közül az a Bajnai lett a befutó, akit Gyurcsány manapság alkalmatlannak tart a tisztségre.

Bár amikor Medgyessy utódját keresték, akkor is csak totál alkalmatlanok közül lehetett választani.