Gyűlölet és demagógia

2013.05.08 15:50

 

Választási lehetőség nélkül nincs demokrácia. Nem elégséges, de szükséges feltétel. Fundamentum. A többi rendszerkérdés, habár egyáltalán nem lebecsülendő, csupán a demokrácia finomhangolása. Ezért jogos a többségtől elvárni a becsületes küzdőtér biztosítását; az ellenzék részéről pedig a tiszta, őszinte kritikát, illetve a valós alternatívát.

De a kritika sosem lehet azonos a gyűlölettel, az alternatíva pedig a betarthatatlan demagógiával! Mert akkor az ellenzék a demokrácia határsértőjévé válik. Ugyanis nemcsak egy kormányzat lépheti át az egyébként is vitatott demarkációs vonalakat, hanem az ellenzék is. A hazug politikai licitálás, a gyűlöletkampány – mind-mind a nyugati típusú, liberális tartalommal feltöltött demokráciák káros velejárói, ugyanakkor felmerül, hogy egyúttal rombolói. Európa egyik felén a pusztító kommunista rendszereket nem számítva a demokráciát megelőző monarchikus vagy arisztokratikus berendezkedésekben az uralkodásra nevelt társadalmi elit a saját úri szabályai szerint játszotta politikai csatáit. A győztesek aztán igyekeztek tenni is valamit a közjóért. Ma – ezzel szemben – bárkiből lehet politikus. Legyen az erkölcsileg silány, önző és kapzsi vagy a közösség vezetésére bármennyire is alkalmatlan. Sőt, még csak visszahívni sem lehet majd. Legfeljebb a ciklus végén. Politikus lesz és marad, csak el tudja adni magát. A régi mondást pedig, hogy a politika a „kompromisszumok művészete”, felváltotta az „ígérgetések művészete” kifejezés. Ez a demokrácia árnyoldala. Képmutatás lenne erről nem beszélni.

Erősödik a kampányhangulat. A zombik módjára feltámadó politikai hullák lepték el az ellenzéki oldalt. Gyurcsány, Bajnai, Fodor, Kuncze, Bokros… Önmagukat szakértőnek, demokratának nevezve gyűlölködnek és ígérgetnek. De vajon számolnak-e az ellenhatással? Ugyanis minden politikai cselekvés hatását ellenhatás követi. A gyűlöletkampány egybekovácsolja azokat, akiket bántanak, illetve azokat is, akik a sértettekkel szimpatizálnak. Lásd békemenet! Bumeráng, amely végül a balliberális oldalt csapta fejbe.

A demagóg ígérgetéssel ugyanez történik majd. Ezért is tűnik zsákutcának, amikor Mesterházy és Bajnai is, röviddel azután, hogy kritizálta a rezsicsökkentést, hirtelen nagyobbat követel.

Licitálnak, annak ellenére, hogy amikor ők tehették volna, nemhogy csökkent, de háromszorosára nőtt a rezsi. De hátborzongató az is, amikor új határon túli nemzetpolitikát hirdet a szocialista Szabó Vilmos. Aki, pártjával egyetemben, 2004-ben nem támogatta a kettős állampolgárság intézményét. Azonban amióta szavazati jogot kaptak a határon túli magyarok, nekik is ígérgetnek pénzt, paripát, miegymást. Vagy az oktatásiban Hiller István! Aki az államilag finanszírozott egyetemi helyek növelését, tandíjmentességet, illetve három hónapos külföldi nyelvtanfolyamot ígér. Pedig tényleges tandíj csupán egy szocialista kormányzat alatt volt (Bokros-csomag). És a sor még hosszan folytatható.

Az ellenzéki demagógia és gyűlölködés így természetes, de káros velejárója a demokráciáknak. Az állampolgárt mégsem igazán ez érdekli majd. Sejti, hogy minden választási ígéretet úgysem lehet megvalósítani, a gyűlölködés pedig agresszióspirálba rántja. Inkább a hitelességre figyel. Így, miközben fűt-fát ígérnek a politikai hullák, a gyűlölködő ellenzéki zombik, a még megmaradt halvány hitelességük is szertefoszlik majd, mire lehullanak az első falevelek.