Várakozás, böjt, hit, bűnbánat, öröm - ezek a keresztény családok, közösségek legfontosabb attribútumai az elkövetkező négy hétben. Várakoznak, reménykednek a betegek, hogy meggyógyulnak. Hisznek orvosaikban, ápolóikban - nem tehetnek mást –, hogy a gyógyulásukért mindent megtesznek. Várakozik a várandós anya, hogy egészséges, életrevaló, boldogságra hivatott gyermeke születik. Reménykedik a családfő is, hogy jobb esztendő virrad rá, el tudja tartani a családját, bejönnek a számításai, és talán anyagi gyarapodásra is számíthat. A magányos, az egyedülálló párra vár, akivel életét összekötheti. Kívánságoknak se szeri, se száma.

Tudjuk persze, hogy a várakozás nem elég. A megvalósulásért örökösen tenni kell. A cselekvés, a tenni akarás az ember sajátja. Ki jól, ki rosszult teszi ezt, vagy éppen semmit nem tesz érte. Általában aki semmit nem tesz sem a családjáért, sem a környezetéért, az szokott a leghangosabban elégedetlenkedni. És sokszor ezeknek hisznek a tájékozatlanok, a megvezethetők, a szerencsétlen sorsúak. Pechükre, mert az ígérgetésekkel mindig átverik őket. Helyzetük még rosszabb lesz, s csak csúsznak, csúsznak lefelé, s nem tudják pontosan, miért. Másokat, a társadalmat, a fennálló rendet hibáztatják. Holott sokszor a hiba magukban van.

Várakozás van a politikában is. Várakozik a balliberális oldal, hogy újra hatalomba kerül, de vár a polgári jobboldal is, hogy a tavaszi választási győzelemmel folytathatja elkezdett munkáját. Naivitás, olykor rosszindulat, gátlástalan hatalomvágy, demagógia, széthúzás, eszmei zűrzavar, a hit és az identitás hiánya vezérli a balliberális politika színpadán szereplőket. Itt van például a sűrűn pislogó Bajnai Gordon. A politikai hegymászásban egyre csak csúszik lefelé - saját harcostársai szerint is –, hiteltelen, bort iszik és vizet prédikál. Akik pénzelik Nyugatról ezt az embert, nem mérték fel, hogy Magyarországon bukásra van ítélve az, aki konkrét károkat, tragédiákat okozott az embereknek. Vesztes. Erőtlen érvelés, ha azt állítja, hogy csak a polipot kell levágni az ország testéről, és akkor ki lehet egyezni. Milyen polipra gondolhatott Bajnai? Önmagára, az őt körülvevő üzleti érdekcsoportokra? Vagy balfék vállalkozására, hogy ő is belekeveredett a videohamisítási ügybe? A megegyezés egyik akadálya éppen Bajnai, a tisztátalan múltjával.

Mesterházy Attila is várakozik. Pedig gyorsabban kellene cselekednie, mielőtt megrágnák és behajítanák a lecsóba. A szétszabdalt baloldal csak akkor tekintené vezetőjének, ha előbb rendet teremtene a pártjában. El kellene küldenie a közvetlen környezetéből az MSZP rossz ízű, múltidéző múmiáit, és ki kellene zárnia pártjából a neogyurcsányistákat, a kunczeistákat, egyáltalán az SZDSZ mételyét hordozó politikusokat. Nem lesz könnyű. Önálló hangot kellene találnia, nem elég az a program, az a cél, ahol az orbánozás kapja a hangsúlyt. Mert Orbán Viktort most nehéz átlépni. Nehéz egy olyan embert támadni, lejáratni, aki minden eszközt megragad, hogy az országot önállóvá tegye, és gazdaságilag felemelje. S ezt egyre többen látják, tapasztalják. Magyarán az eszköztárat kell bővíteni.

Gyurcsány Ferencnek, a Demokratikus Koalíció elnökének a léte, politikai mozgása, magának a balliberális oldal összefogásának a halálát jelenti. Ezt az egyet jól látja a szocialista többség, és igyekszik is távol tartani Gyurcsányt az MSZP-től. S a harcot meg kell vívniuk, itt nincs idő a várakozásra. Schmuck Andor, a szociáldemokraták vezére, az idősek, nyugdíjasok programjával talán az egyedüli a baloldalon, aki a hitelét nem morzsolta még fel.

Az ma már egyértelmű, hogy a konzervatív, keresztény értékrendet elfogadó jobboldal halad a maga által kikövezett úton. Jól, rosszul, azt még nem tudjuk. Úgy tűnik, inkább jól csinálja. Nemzetépítésben tele van ötlettel, a megvalósítás vágyával, akár a gazdaság átszervezését, az oktatást, az egészségügy újragondolását vagy a társadalommal való párbeszédet vesszük. Az advent számukra nemcsak a várakozást, az úrjövetet, Jézus születését, a böjtöt, a bűnbocsánatot jelentheti, hanem az örömöt, a beteljesülést is. Legalábbis azoknak a millióknak, akik hisznek a saját jövőjükben. Higgyünk, reménykedjünk, hogy egyre többen hívők leszünk.