A VÁLASZTÁSOKON AZ ÖSSZEOMLÁS VAGY ÉPÍTKEZÉS KORMÁNYZÁSA A TÉT

Milyen hatást vár a tárca a családi adókedvezmény kiterjesztéstől?

A kormány szándéka 2010 óta változatlan, szeretnénk, hogyha a gyermeket nevelő családokat minél intenzívebben segítené a kormányzati politika is. Ez alól nem kivétel az adórendszer sem. Korábban lehetővé tettük a családi adókedvezményt, de volt egy olyan kör, amely nem tudta igénybe venni, tekintettel arra, hogy nem volt annyi jövedelme, mint amennyi kedvezményt igénybe lehetett volna venni. Ezért tettük lehetővé idén január elsejétől, hogy a kiskeresetű családok a járulék terhére is igénybe vehessék a kedvezményt. A családi adókedvezmény kiterjesztésével 260 ezer család jut ehhez a lehetőséghez. Így összességében az adó- és járulékkedvezmények összege eléri a 600 milliárd forintot, évente ennyivel marad több a családok kasszájában gyermeknevelésre.

Utólag hogy ítéli meg a 2008-as válságot és annak kezelését?

Rendkívül elhibázott, sőt felelőtlen magatartást tanúsítottak a balliberális kormányok. Emlékezhetünk rá, hogy 2008 októberében több olyan kijelentése volt az akkori kormányzati politikusoknak, amellyel a válságot megpróbálták elbagatellizálni, mondván, ezt a válságot nem is fogja megérezni a magyar lakosság, „majd csak a televízióból fogunk értesülni arról, hogy Európában válság van”.

Eközben több elemző már 2008 elején arra figyelmeztetett, hogy európai, vagy akár globális méretű válság alakulhat ki. Magyarország tehát nem készült fel erre a válságra. Ráadásul 2008 előtt a kormány olyan felelőtlen gazdaságpolitikát folytatott, amely kiszolgáltatottá tette az országot a válsággal szemben. Eladósodtunk az állam és az önkormányzatok, valamint a magánszemélyek szintjén is. Ez az időszak volt az, ami a devizahitelek tömeges elterjedését jelentette Magyarországon, és sem a fiskális, sem pedig a monetáris hatóság nem próbálta fékezni ezt a tendenciát. Utólag azt kell mondanom, hogy belehajszolták az embereket a felelőtlen hitelfelvételekbe. Arról nem is beszélve, hogy a devizahiteleket minden ország kontrollálta, ami nálunk nem történt meg. 

Az állam eladósodása pedig úgy következett be, hogy közben értékteremtő beruházás nem volt érzékelhető a gazdaságban. Egy felelőtlen, lyukakat betömködő eladósodás történt az országban, miközben jelentős privatizációs vagyont is értékesített a kormány. A külső hitelfelvétel és az állami vagyon kiárusítása sem volt elegendő ahhoz, hogy a 2008-as csődhelyzetet elkerüljük. 

2008-ban hetek alatt került a kormány abba a helyzetbe, hogy csak külső segítséggel tudta az országot finanszírozni. Mit kellett volna másképp tenni?

A kormányzatnak, amikor a gazdaság prosperált, tartalékokat kellett volna képeznie. Hozzá kellett volna látni az egészségtelen magyar foglalkoztatási szerkezet átalakításához, amihez kis- és középvállalkozói támogatást, több munkahelyet kellett volna teremteni, és fékezni az eladósodás mértékét. A két eltérő válságkezelési módból is látszik, hogy az áprilisi választásokon az összefogásnak nevezett összeomlás vagy az építkezés kormányzása lesz a tét.

A magyar gazdaság kilátásairól szólva 2012 szeptemberében úgy fogalmazott arra a felvetésre, hogy mitől indulhatna be a fogyasztás, „előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előbb-utóbb lehet, hogy a tévét is ki kell cserélni…” Érvényesnek tartja most is akkori kijelentését?

Az Európai Bizottság 2013 őszén Magyarországról készült anyaga megállapítja, hogy a magyar gazdaság növekedését 2014-ben alapvetően az exportcélú gazdasági tevékenység és a kiskereskedelmi forgalom fogja húzni.

Ez azt jelenti, hogy az export és a fogyasztás lesz a növekedés két alapja. Ebből a szempontból beigazolódott, amit akkor mondtam, a belső fogyasztás most már gazdasági növekedést serkentő elemmé vált. Az elmúlt év második felétől már a lakosság is tapasztalta ezt, havi szinten 5-6 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom volumene.

Nem véletlenül, hiszen az adókedvezmények lehetővé tették, hogy az embereknél többletjövedelem maradjon, és a pedagógus béremelés is éreztette a hatását. A rezsicsökkentés jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a családi kasszákban több maradjon. Ebből lehetőségük nyílott az embereknek, hogy megtakarítsanak, vagy elhalasztott fogyasztásaikat pótolják.

Huszonkét éve nem látott szintre bővült a foglalkoztatottság. Ugyanakkor számos kritika érte az adatszámítás módját…

Érdekes módon, amikor a szocialisták számolták ugyanezzel a módszerrel a foglalkoztatási adatokat, akkor nem merült fel ez a kétely. Azzal a metódussal számoljuk a foglalkoztatási statisztikát, mint öt évvel ezelőtt. Tény, hogy jelenleg 4 millió 15 ezer foglalkoztatottat jelzett a KSH, ami 107 ezer fővel haladja meg az egy évvel korábbit. A közfoglalkoztatás révén lehetőség nyílott arra, hogy többen dolgozzanak. De 37 ezer új munkahely az államilag nem támogatott kategóriába tartozik a statisztikai hivatalnál, ezek az álláshelyek piaci alapon jöttek létre. Ez mindenképp jó jel, végre elértük, hogy Magyarországon a felnőtt korú lakosságnak több mint a fele rendelkezik munkaviszonnyal.

Egy korábbi nyilatkozatában arra utalt, hogy a kis- és középvállalkozások viszik az országot a hátukon. Ez valóban így van?

Ha a munkaerőpiaci helyzetet nézem, akkor ez biztos, hogy így van. A kkv-szektor adja a munkahelyek kétharmadát, és nagy részük van abban, hogy a foglalkoztatottság az elmúlt három évben folyamatosan nő. Nélkülük ezt nem tudtuk volna elérni. Szükségünk van az erős és jól működő kis- és középvállalkozói szektorra ahhoz, hogy elérjük 2010-ben megfogalmazott célunkat, azaz tíz év alatt egymillió új munkahely jöjjön létre az országban.

Mi a helyzet az induló vagy más néven start-up vállalkozásokkal?

Rendszeresen foglalkozunk ezzel az üggyel is, és szeretnénk minél tágabb lehetőséget adni ezeknek a cégeknek. A Prezi és a Nav ’n’ Go sikere azt mutatja, hogy Magyarországról indulva is lehet akár globális szintű sikert elérni.

Bízunk abban, hogy lesznek követői ezeknek a vállalkozásoknak. A kormányzatnak elsősorban olyan környezetet kell teremtenie, ahol ezek a cégek úgy érzik, a klíma inkább segítette őket abban, hogy induló, új vállalkozásuk megvalósuljon.

Ez érinti az infrastrukturális fejlesztéseket, az innovációs támogatások lehetőségét, az adó- és illetékrendszert, illetve a foglalkoztatást. Folyamatosan partneri kapcsolatban állunk azokkal a szervezetekkel, amelyek start-up-jellegű cégekkel foglalkoznak.

Az előző költségvetési ciklusban az uniós források mintegy 16 százalékát fordították gazdaságfejlesztésre, ez az arány alacsonynak mondható. Mit kellett volna másképp tenni ahhoz, hogy nagyobb arányban tudják e célra fordítani a lehívható forrásokat?

Kevesebb látványberuházás és több valós munkahelyet teremtő, érdemi beruházás kellett volna. Az előző ciklusban nagyon sok olyan fejlesztés volt, ami érdemben nem teremtett új munkahelyet, vagy olyan beruházást valósítottak meg, amire az országnak nem volt szüksége. Gondolok például egy szicíliai kommunikációs tréningre, amelyre külföldi cég nyert uniós forrást. Vajon ennek a magyar gazdaság szempontjából mi értelme volt?

Most lehetőségünk nyílik a változtatásra, ugyanis 2014-ben új hétéves ciklus indul el. A jó irány meghatározása és a hatékonyság növelése a célunk. Január elsejével a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megszűnt, ennek az intézményrendszernek ebben a formában vége. A különböző tárcákhoz kerülnek az irányító hatóságok, ezen keresztül pedig sokkal jobb lehetősége lesz a kormányzatnak arra, hogy a pénzek felhasználást gyorsabban és célzottabban juttathassa el a pályázati nyerteseknek.

Mi lenne a kívánatos arány?

Az uniós források 60 százalékának gazdaságfejlesztésre kell mennie, ami a beruházásokban és a munkahelyteremtésben fog visszaköszönni. Nagyon bízom abban, hogy ennek a kkv-szektor lesz az elsőszámú nyertese.

A paksi bővítési beruházást igen sok kritika érte az elmúlt időszakban, alig két hónap múlva pedig országos választások lesznek. Miért pont most volt szükség erre a fejlesztésre?

Öt éve folyik a bővítés előkészítése. 2009-ben adott felhatalmazást a parlament, hogy a magyar kormány megkezdje a szükséges előkészítő tárgyalásokat az oroszokkal a paksi erőmű bővítéséről, két blokk elindításáról. Ezek a tárgyalások most értek abba a fázisba, hogy alá lehetett írni a nemzetközi szerződést, ezt a szerződést kell ratifikálnia az Országgyűlésnek.

Minden parlamenti képviselőnek van lehetősége és módja arra, hogy elmondja véleményét vagy kifogásait. 

Elegendő időt hagytak a megfontolt döntés meghozatalára?

Nem tartom rövidnek sem az előkészítést, sem pedig a tárgyalások hosszát. A döntés 2009 óta ismert. Minél korábban kezdjük meg ezt a beruházást, annál hamarabb tudnak működésbe állni azok a blokkok, amelyek olcsó energiát termelnek.

Visszatérve 2009-hez, akkor úgy tűnt, hogy konszenzus van a magyar politikai osztály szereplői közt Paks ügyében. Ezzel szemben most az MSZP az egyik leghevesebb ellenzője a bővítésnek. Mi történt azóta, miért borult fel a viszonylagos egyetértés ebben a kérdésben?

Ezt a konszenzust a baloldal felrúgta önös politikai érdekből. Úgy gondolják, hogy két hónappal a választások előtt csak a kormánnyal szembeni véleményt fogalmazhatnak meg, és nincsenek tekintettel arra, hogy ezzel az ország alapvető érdekeit sértik. A kormányzat azonban nem folytathat ilyen felelőtlen magatartást, nekünk biztosítanunk kell az ország stabil energiaellátását.

A kieső blokkok termelését lehetne pótolni zöld energiaforrásokkal is…

Nagyon szép gondolat, hogy kizárólag megújuló energiával váltsuk ki Paksot. De ehhez olyan beruházásra lenne szükség, aminek a forrásaival jelenleg nem rendelkezik az ország. Olcsó energiára van szükség, azonban ma a megújuló energia költsége háromszorosa a paksi atomerőmű költségének, amivel az ország nem tudna versenyképes lenni. Ráadásul ahhoz sem tudna a zöldenergia hozzájárulni, hogy a háztartások megfizethető áru villamos energiát kapjanak.

A beruházás pénzügyi hátteréről mit lehet tudni?

Egy olyan hitelszerződést vállalunk, amiben az orosz fél megelőlegezi a beruházás költségeit, amit később kell visszafizetnie az országnak. Nem egy értelmetlen adósságnövelésről van szó, hanem olyan beruházásról, amelynek létrehozott értéke az ország vagyonát gyarapítja.

Az első perctől fix pontja volt a tárgyalásoknak, hogy csak olyan konstrukcióban vagyunk hajlandók gondolkodni, ahol az atomerőművi blokkok a magyar állam tulajdonában vannak. Ebben az értelemben megéri akár hitellehetőséghez is nyúlni.

Akkor mégis növeli az államadósságot a beruházás?

Az állam egy tízéves periódus alatt részletekben, évről-évre megközelítőleg, átlagban háromszáz milliárd forintnyi összeget fordíthat majd a beruházásra, azaz növekedhet a magyar államadósság. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a fejlesztés emberek tízezreinek adhat munkát. Ráadásul a lakosság megfizethető áramhoz juthat.

Az elmúlt évek kormányzati lépéseinek köszönhetően az államadósság csökkenő pályán van, így azzal számolunk, hogy maximum 2-3 százalékponttal nő éves szinten az államadósság bruttó hazai össztermékhez viszonyított aránya. Így a növekedés nem veszélyezteti azt a célt, hogy a magyar államadósság a következő tíz évben is csökkenő pályán maradjon.

Ennek ellenére többször azt lehet hallani, hogy a magyar államadósság 2010 óta is növekszik. Melyik forrásnak hihetünk?

Annak a forrásnak, amely független, objektív és megbízható. Ilyen az Eurostat rendszere, melynek a statisztikája alapján a magyar államadósság az elmúlt években csökkent. A vagyongyarapítás és a nagyszabású rendszerbeli módosítások ellenére is a magyar államháztartás kisebb – három százalék alatti - deficittel működik, és az államadósság is tartósan csökkent az elmúlt években. Ennek köszönhetően tavaly júniusban az Európai Bizottság megszüntette a magyar kormánnyal szembeni túlzottdeficit-eljárást. Ez közös sikerünk, ebben minden tisztességes adófizető részt vett. Örülünk annak, hogy a magyar költségvetés most már konszolidált, csökkenő államadósságú pályán van.

Korábban Orbán Viktor azt nyilatkozta, nem tartja elképzelhetetlennek, hogy akár egyszámjegyű legyen az szja. Ön hogyan vélekedik erről?

A felvetést mindenképp reálisnak tartom, a kérdés az, a magyar gazdaság el tud-e jutni rövidtávon abba a helyzetbe, amikor az egyszámjegyű adókulcs miatt a magyar költségvetésbe be nem folyó adóbevételt pótolni tudjuk más forrásból. Ez éves szinten 500 milliárd forint kiesést jelentene a központi költségvetésből. Természetesen meg kell vizsgálni ennek a jövőbeni következményeit. 

És hosszabb távon?

Hosszú távon ez egy reális cél lehet. 2014 őszén lesz először arra módja a magyar parlamentnek, hogy az adómódosítások kapcsán ezzel a kérdéssel foglalkozzon.

A beruházások mellett cégek visszavásárlásán is gondolkodik az állam. Volt példa a bankrendszerben erre nemrégiben. Közműcégekről lehet hallani mostanában. Mi lesz az irány? A Dunaferr visszavásárlása miért nem valósult meg?

A Dunaferrnél egyelőre nincs pozitív válasz a kormány javaslatára. Az ukrán-orosz tulajdonosok korábban úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánják eladni a céget. A közműcégek esetében vannak előkészítés alatt tranzakciók, például a Fővárosi Gázművek és a Víz- és Csatornázási Művek kerülhetnek szóba. Nem az a célunk, hogy a szolgáltató a profitját gyarapítsa, hanem az, hogy mindenki számára legyen elérhető az olcsó és megfizethető árú szolgáltatás.

Ebből a szempontból sokkal hasznosabb, ha ezek a cégek közösségi tulajdonba kerülnek, mert akkor kikerülhetőek az ilyen jellegű profittörekvések.

Beszélhetünk-e már beruházási fordulatról?

2013. május-június óta történt egy váltás a magyar gazdaságban, akkor kerültünk ki a recesszióból, és akkortól kezdve mutat egyre biztatóbb, pozitív jeleket a gazdaság. Ennek egyik eleme a beruházások mértékének a növekedése, szeretnénk, ha ez a következő években magasabb szintre kerülne, de látni kell, hogy egy ilyen válságból csak lassan tud kikapaszkodni a gazdaság.

A stratégiai megállapodások javítottak ezen a mutatón?

Ezek jelentősen hozzá tudtak járulni ahhoz, hogy a beruházás az adott szektorban növekedjen. Az európai uniós támogatások felhasználása is sokkal szélesebb körű lett. Harmadrészt pedig a kormányzat el tudott indítani növekedésösztönző programokat. A Magyar Fejlesztési Bankon és az EximBankon keresztül több hitelt helyezünk ki, ezekhez pedig társult az MNB méretében is nagyobb növekedési hitelprogramja. Mindezek a lehetőségek a beruházások megvalósulását segítik.

A jelenlegi árfolyamszint tartós fennmaradása mekkora mértékben emelné az államháztartás kiadásait? Mely tételekre hat az árfolyamváltozás leginkább?

Ahogy a lakosság, úgy a magyar költségvetés is elszenvedője az árfolyamváltozásoknak. Egyelőre nem látom szükségét a költségvetés újratervezésének. Elegendő tartalékkal rendelkezünk erre az évre, másrészt voltak már ilyen árfolyamkilengések, de később mindig visszatért a nemzeti fizetőeszköz a nyugalmi állapotba. Előbb-utóbb felismerik a befektetők, hogy a magyar gazdaság az elmúlt három évben gyökeres változáson ment keresztül, és olyan devizatartalékkal, illetve növekedési lehetőséggel rendelkezünk, aminél indokolatlan az árfolyam ilyen hektikus változása.

Ha mégis szükség lesz módosításokra, azok inkább a bevételi, vagy a kiadási oldalt érinthetik?

Abban bízom, hogy ez nem lesz tartós állapot, és a piacok megnyugszanak.

Sokat cikkeznek mostanában arról, hogy nem éppen zökkenőmentes az új online pénztárgépekre való átállás…

Mint minden piaci tevékenységnél, itt is vannak, akik nem tisztességes szándékkal vesznek részt a gazdasági életben. Pont az a piaci szereplő nem tudott végleges engedéllyel rendelkező pénztárgépeket készíteni, amely a legtöbb megrendeléssel rendelkezett. A magyar kormány továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az online üzemmódra alkalmas pénztárgépcsere megtörténjen, ugyanis ez fehéríti a gazdaságot, védi a tisztességeseket. Az a többezer kereskedő, akiktől az engedéllyel nem rendelkező forgalmazó vett fel előleget online pénztárgépre, másik forgalmazóra válthatja előfizetését. Azt is vállalta a kormány, hogy akik előleget fizettek, ne veszítsék el befizetéseiket. Az állam átvállalja ezeket a kifizetéseket, és így felléphet a cégekkel szemben. Ez a döntés a gazdasági minisztériumban létrehozott munkabizottság javaslatára született, melyben a kereskedők, szállodások, pénztárgép-forgalmazók képviselői vesznek részt.

Eddig is rengeteget tett a kormány a devizahitelesekért. Milyen további lehetőségeket tudnak felkínálni azoknak, akik továbbra is a devizahitel csapdájában vannak?

Ez a kormány számtalan intézkedést tett a devizahitelesekért, a korábbi kormányokkal szemben, akik semmit sem tettek ezeknek az embereknek a védelmében. Bevezettük az árfolyamgát rendszerét, elindítottuk a végtörlesztést, a Nemzeti Eszközkezelő segíti azokat, akik megvásárlásra kínálják lakásukat. Az a tény, hogy a jelzálogalapú devizahitellel rendelkezők kétharmadának tudtunk segíteni az elmúlt három évben, azt mutatja, hogy a kormányzat elkötelezett a devizahitelesek megsegítésében.

Tekintettel arra, hogy tömeges problémáról van szó, ezért is fordultunk a Kúriához, vizsgálja meg, hogy a törvényhozás milyen feltételek között tud dönteni. A Kúria bejelentette, hogy a devizahitelek érvényesek, és azok is maradnak. Az egyik legfontosabb pontban, az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kérdésben, valamint az árfolyamrés ügyében még nem döntöttek, ebben várunk az Európai Bíróságra. Addig is marad az árfolyamgát lehetősége, amelynek igénybevételére ezúton is biztatok mindenkit. Szeretném megerősíteni ugyanakkor, hogy a történtek nem befolyásolják a kormány szándékát: a jelzálogalapú devizahitelek rendszerből való kivezetését.

(fidesz.hu)